A kézi csomózású szőnyegek színét kizárólagosan növényekből (sáfrány, indigó, henna levelek), természetes ásványokból (vasoxid, vasszulfát, rézgálic) és állatokból (rovarok, vér, bíborcsiga nedve) nyerték, ezért természetes színeknek nevezhetők. Az anilines festés feltalálása (1826) óta új lehetőségek nyíltak meg a szőnyegkészítők számára. Keleten azonban csak azután engedélyezték az anilines festés alkalmazását a természetes színek kiegészítéseként, miután már az európai festékipar kifejlesztett új és minőségileg tökéletesített módszereket. Ezek lassan kiszorították a természetes színek alkalmazását. Ennek oka a keleti szőnyegek iránti megnövekedett kereslet, különösen az elmúlt négy évtizedben. A keleti szőnyegek természetes anyagokkal történő készítése túl bonyolulttá és költségessé vált, melyekkel lehetetlen tömegtermelést végezni. Csak a nomádok használnak még mindig természetes színeket. Természetes színeket találunk még szintén a régi és antik szőnyegekben.
A gyapjút először fél órán keresztül vízben főzik, amihez 3%-ban egy maróoldatot adnak (szappan vagy szóda formájában), azért, hogy megtisztítsák és zsírtalanítsák. Ezután 12 órára egy timsós áztatás következik. Ezt követően a gyapjú vagy egy második timsófürdőbe kerül újabb 12 órára, vagy pedig ebben egy óráig főzik. Ezzel a folyamattal a gyapjú sokkal jobban felveszi a festékanyagot. A növényi részeket tartalmazó port fél óráig főzik, ezzel elkészül a tényleges festékkeverék. Ekkor merítik az előkészített gyapjút a festőkádba és fél órán át főzik. A kiegyenlítés végett a citrom esszenciához, éretlen borszőlő levét is hozzáadják. Majd ismét egy óráig főzik. Ezután pedig a gyapjút 12 órára a tartályban hagyják, hogy lehűljön. A festékanyagoktól függ, hogy a gyapjú mennyi ideig van a kádban. Végül a megfestett gyapjút folyó vízben kiöblítik, és félárnyékban, vagy pedig (bizonyos színek esetében) a napon megszárítják.| Színek | Jelentés és előállítás |
Vörös | Öröm, szerencse, jólét, tűz, bátorság Vöröstölgyből (Rubia tinctorum) nyerik, valamint hennából, bogyókból vadsáfrányból (Carthamus tinctorius), bogarakból és vérből. |
Kék | Az ég színe, ragyogás, dicsőség, erő, hatalom, gyász (sötétkék) Indiai indigóból (Indigofera tinctoria) nyerhető |
Sárga | Életöröm, a Nap színe Sokféle növényből, gyümölcsből, levelekből nyerik. A friss vagy szárított gyümölcshéj pigment anyagokat tartalmaz, ami élénksárgára színezi a gyapjút. Ezeknek a gyümölcshéjaknak a magas tannintartalma növeli a színstabilitást. Leggyakoribb termények: gránátalmahéj, sáfrány, kamilla, égerfa. Bogernyős nőstényvirág, éretlen gyümölcsök és friss fakéreg szintén adhat sárga színt timsóval együtt. |
Narancs | Alázat, ájtatosság, a dervisek színe Narancsszín a vörös és sárga keverékéből valamint bronz-sárgából nyerhető, ez utóbbit úgy kapják, hogy sáfrányt vagy csipkebogyót rézgáliccal elegyítenek. |
Fehér | Ártatlanság, tisztaság, tisztaszívűség, önzetlenség, feloldozás Ez a szín ritkán használatos. Inkább elefántcsont vagy kérmszínű árnyalat a jellemző. A természetes gyapjú vagy selyem adja a legtisztább fehéret. |
Barna | Földszín Természetes gyapjú, teve és kecskeszőr adhatja a barna színt. Máskülönben a gyapjút zöld dióhéjjal, tölgykéreggel és hagymahéjjal színezhetik. |
Fekete | Szomorúság, gyász, halál Fekete bárányok gyapja. A sötét színeket, konkrétan a feketét is gubacsdió maró anyagot tartalmazó vasoxiddal való keverékéből állítják elő. Feketét ritkán használnak alapszínnek, inkább csak a minták körvonalaihoz. |
| Zöld | A próféta színe, reménység, paradicsom, hit, megújulás A zöld színt a sárga és a kék keverékéből állítják elő pl. isperekből és indigóból. Mivel a zöld szent szín, ritkán használják alapszínnek, vagy lépnek rá. Használatos azonban sok árnyalatban a motívumok kidolgozásakor. |
A nomádok még mindig csak azokat a színeket használják, amelyek a közvetlen természetes környezetükben megtalál A korlátozott mértékben hozzáférhető színanyagokkal mindössze csekély mennyiségű gyapjút tudnak megfesteni, az egyes törzsek életmódjától függően. Emiatt a gyapjú színének intenzitása egyenetlenné válik. Ezek a különbségek következésképp megjelennek a sorok színárnyalatainak eltérésében, melyet abrashnak nevezünk. Ezek az eltérések olykor elragadóak lehetnek, főleg ha nem túl gyakoriak.
